ébredő nap színei
2007.01.05. 21:28 marisomm
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.
Szólj hozzá!
2007.01.05. 18:27 marisomm
Ma voltam beszoktatáson, adrenalin szintemet még nem igazán emelte meg, de jó volt dolgozni. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire hozzátartozik az életemhez. Télen egyébként is olyan egysíkú az ember minden napja és ilyenkor döbbenek rá, milyen jó is dolgozni, járni. Tavasztól őszig a kert mennyire nem engedi, hogy másra is legyen időm télen, viszont nem oly elfoglalt az ember és egy idő után unalmassá válik a mindig ugyan azt tevés. Egyébként jól vagyok. Ez lesz az év első hétvégéje.
Legyen szép estéje Mindenkinek!
Szólj hozzá!
2007.01.05. 06:06 marisomm
A műveltségre való törekvéssel nap mint nap elérünk valami.
A természet követésében nap mint nap feladunk valami.
Egyre kevesebbet teszünk, míg el nem érjük a nem tevést.
Semmit sem teszünk, semmit sem végzünk el.
A világot az irányítja, hogy szabadjára engedjük a dolgokat.
Beavatkozással semmit sem lehet irányítani.
3 komment
2007.01.04. 22:49 marisomm
Esti szivárvány
Vörös csíkokat fest az égre
a vérző alkonyat
bőröd alá rejt el a Nap
ébredő vágyakat
Narancs színek csorognak
az elalvó tájra
ahogy a méz tekeredik
a kanálra
Sárga szemekkel bámulnak rám
az elő tűnő csillagok
pedig volt idő
hogy azt hittem: nem vagyok
Zöld fűszálak tengere
borítja a földet
az előbújó árnyak
félve üdvözölnek
Kék tükrét a tó
szürkére cseréli
éj-sötét köpenyét a szél
vállamra teríti
Ibolya keveredik
fekete éjbe
a szivárvány elsuhan
a messzeségbe.
Szólj hozzá!
