
Gyönyörű Nők Bíborszínű Kalapban
A nő
3 évesen belenéz a tükörbe, és királynőt lát;
8 évesen belenéz a tükörbe, és Hamupipőkét lát;
15 évesen belenéz a tükörbe, és csúf mostohatestvért lát /Anyu így nem mehetek iskolába /;
20 évesen belenéz a tükörbe, és túlságosan kövér / sovány, túlságosan alacsony/ magas, túlságosan göndör/ egyenes hajú, nőt lát, de úgy dönt, kimegy úgy, ahogy van;
30 évesen belenéz a tükörbe, és túlságosan kövér / sovány, túlságosan alacsony / magas, túlságosan göndör / sima hajú nőt lát, de úgy dönt, hogy nincs ideje ezen változtatni és most is, kimegy, úgy ahogy van;
40 évesen belenéz a tükörbe, és egy nagyon, nagyon, nagyon
de azt mondja, hogy legalább tiszta vagyok, és kimegy úgy, ahogy van;
50 évesen belenéz a tükörbe, és azt mondja, ez vagyok én, és oda megy, ahova kedve tartja;
60 évesen belenéz a tükörbe, és eszébe jutnak mindazok az emberek, akiket már sohasem lát meg a tükörben; természetesen kimegy;
70 évesen belenéz a tükörbe, és bölcsességet, vidámságot, huncutságot lát; kimegy és élvezi az életet;
80 évesen nem fárasztja a látását. Felteszi bíborszínű kalapját, és kimegy viccelődni ezzel a bolondos világgal.
Lehet, hogy előbb fel kellene tennünk azt a bíborszínű kalapot.