Ma aztán minden volt mi szem szájnak ingere.
Mosógép már hét előtt indult, reggeli, aztán neki álltam krémest gyártani, még egy mosás, ebéd halászlé, rántott hal, franciakrémes, pici pihi, kimentünk a nyaralóba, ott jól kidolgoztuk magunkat, hoztunk haza pipacsot már el is, otthon egy kenyérdagasztás indult, most vettem ki a sütőből. Jelenleg net.
Egyébként jól elfáradtam, olyan jól esően.
Szép estét, éjszakát, és reggeli vidám ébredést!
Petőfi Sándor:
Magyar vagyok
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltűnik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
ŐRI ISTVÁN: TAVASZÜNNEP
kinyílt az ég
most minden kék
a mező is szép
gyönyörű kép
kismadár
ágra száll
ránevet
a napsugár
meleg szellő
táncra kelő
fényben fürdő
szép szerető
szem tükrében
tavasz-fényben
meleg-barna
csillag-éjben
élet szalad
rügy kifakad
Tavasz Tündér
nyitja szemét
hallgatja
a tücsökzenét
Vidám szép napunk legyen!
Van, amikor a leghatalmasabb sziklák is némák maradnak, az óceánok is elcsendesednek, s van, hogy az apró kavicsok sikoltnak és üvöltenek. A hangerejük nem azonos a tényleges erejükkel. Titkot rejtenek. Kérdéseket, válaszokat, örömöket és fájdalmakat, csodákat, imákat, veszteségeket és győzelmeket. Reményt és túlélést. Az Életet. Annak teljességében és gyönyörűségében.
Szép álmokat!
Szépet, jót és mindent, ami kellemessé teszi a napunkat!
Kellene egy kényeztető masszírozás a lábam ujjától a fejem búbjáig, kellemes laza uszikálás és egy jó hír, hogy nem kell menni, dolgozni és mégis jön a zsozsó/ hihi/ habár ezt egy idő után megunnám..
Valóság reggeli, zuhany és gyalogolok dolgozóba, hú de.. a kedvem.., hol is az én rettenthetetlen optimizmusom, és a kiegyensúlyozott énem.. remélem nagyon gyorsan, visszajön és- és itt a tavasz és legyünk vidámak .Na most leosztok magamnak egy fegyelmit, és már is összeszedem magam és hiszem és vallom, hogy
A ma szebb lesz a tegnapnál! És ez most nagyon kellene, hogy igaz legyen..
Puszi Mindenkinek ma nem szomszédoltam, de bepótolom vigyázzatok!
Na ezt nem mondhatom a mai napomra..
Amilyen vidáman, jól indult a reggelem, olyan.. folytatódott, ellenségemnek sem kívánom.. sebaj, de baj, majd csak túl leszek rajta, nehezen fogom feldolgozni, de azért csak túl leszek rajta..
Ma megint kert volt délután, mindenki serénykedett, most álmos, fáradt vagyok, megyek is aludni.
Csók a családnak!
József Attila
TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
Ezen az áldott estelen
/Sík Sándor/
Ezen az áldott estelen,
Mikor a hold aranyja
Végigcsókolja nesztelen,
Mint csecsemőt az anyja,
Végigsuhanja csendesen
Az álmodó világot,
Húnyt szemmel én emlékezem:
Édes gondolni rátok,
Sok messzi messzi kedvesem,
Ti szép, komoly barátok.
Cirmos felhőn nyújtózkodik
A bolyhos, álmos égbolt.
Már botladozva bújdosik
A lomb között a kék hold:
Elnyúlok én is. Oly nehéz,
Lebillenős a pillám.
Félálom önt el, mint a méz,
És hintál, mint a hullám.
Kialszik az emlékezés,
Mint ablakon a csillám.
Jó így, anyaszült egyedül!
Így, álmos, így pihenj el.
Pislogass össze gyerekül
A szép anyuska mennyel.
Valami így is egybefon
Én minden édesemmel,
Mi lehet az, találgatom
Bóbiskoló szívemmel, -
Lágy, mint a langyos fuvalom,
És mézes, mint a szender
