marisom

Pihentető éjszakát, szép álmokkal!

Ha boldog akarsz lenni, adok egy tanácsot,

ha megfogadod, rögtön meg is találod!

Titkaidat őrizd, mint a kincset,

mert aki ma barátod, holnap ellenséged!

Tudod mindenkinek van jó barátja,

kinek a szívét, lelkét kitárja.

Csalódni fáj, mert ez bár régi dolog,

de így volt, s így lesz, amíg a föld forog!

Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok,

mindig lesznek szerelmek, amíg a föld forog.

Az élet szép, de élni tudni kell.

Az élet harc, s benne győzni kell

Egy 18 éves fiú randevúzik egy lánnyal.
A fiú kisöccse meg akarja tudni, milyen egy randi, elbújik a csomagtartóban.
A fiatal pár kihajt a város szélére.
- Na, igen vagy nem? - fordul a fiú a lányhoz.
- Hát nem! - így a lány.
- Jól van, akkor én hazamegyek kocsival, te pedig kiszállsz és mehetsz vissza gyalog.
Másnap a 6 éves kisfiú randevúra hívja a kis szomszédlányt.
Felülteti a bicikli csomagtartójára és kihajtanak az erdőszélére.
Megkérdezi a kisfiú a kislánytól:
- Na, igen vagy nem?
- Hát ez meg mit jelent? Legyen igen! - feleli a kislány.
- Tudtam, hogy pechem lesz! - sóhajt fel a fiú.
- Itt a bicikli, menj vissza vele, én meg megyek gyalog.

Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom..

Jó reggelt, szép napot!

Jó éjszakát, szép álmokat!

Mindig jusson idő:

Nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje,
olvasni, mert ez a kötelesség alapköve,
dolgozni, mert ez a siker ára,
játszani, mert ez az örök fiatalság titka,
szeretetet adni, mert gyógyítja az embet, azt is aki adja, azt is aki kapja,
egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere, és
néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.

Kellemes, szép napunk legyen!
Ma szebb lesz mint a tegnap!/reméljük, hisz péntek van/

Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük.. A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk.. nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája.. Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott.. és múlik, múlik.. Mi a csudára várunk hát?