A FELESÉG NAPLÓJÁBÓL
Szombat este:
A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót a Plaza kávézójában. Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel, gondoltam, hogy neheztel a pár perces késésem miatt, de végül is nem mondott semmit. Csak nem alakult a beszélgetés, egész idő alatt csendben ült.
Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egyik csendesebb sarkába, de ez sem segített.
Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta, semmi különös.
Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta: nem, nem kell nyugtalankodnom.
Hazafelé útközben mondtam neki, hogy szeretem, kissé elmosolyodott, s vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését, s nem tudom miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra.
Otthon is éreztem, hogy egész idő alatt messze jár, s nem is akar velem találkozni.
Csak kornyadozott a TV előtt, s érezni lehetett, hogy messze jár az esze...
Végül is felmentem lefeküdni. Kis idő múlva követett. Nagy
csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a simogatásokra,
szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van. Elhatároztam, hogy rákérdezek, s akkor vettem észre, hogy már alszik. Álomba sírtam magam.
Nem tudom mit csináljak. Most már egészen biztos, hogy van valakije.
Az egész életem egy katasztrófa....

A FÉRJ NAPLÓJÁBÓL
Szombat:
A Fradi kikapott. De este egy jót d.!