Gyerekszáj
Ha tehetjük, és az időnk engedi, ahogy illik szépen terített asztalnál, reggelizünk. A család apraja, nagyja körbe üli az asztalt, és jóízűen beszélgetve, reggelizünk. Főleg hétvégén lehetséges, mert hétközbe mindenki szalad a dolgára.
Ma az első szülött unokám, aki már januárba ötéves lesz nagyon elemébe volt. Nagyfiú lévén mondta a magáét, próbáltuk Őt egy kicsit lecsendesíteni, de sehogy sem akart szót fogadni. Anyukája fegyelmezte, de nem igazán vette az adást. Mondogattam én is Neki szépen csendben, de csak nem akarta abbahagyni, és próbált nálunknál nagyobb dolgokat mondani, Ő minket akart nevelni a maga drága kis módján.
Egyszer csak közli velem nagymama, téged a rendőrök fognak bezárni. Meg is lepődtem alaposan, és csak annyit mondtam, nagyon szomorú lenne.
Ő, mint aki nagyon érdekes dolgot mondott még egyszer megismételte.
Kérdeztem Tőle, és nem hiányoznék? Ő, nagyon nagyot akart mondani és közölte, nem.
Meg sem tudtam szólalni, mikor ránéztem és látom, lekonyuló szájjal és könnyel a szemébe, kezdte mondani, de nagymama nagyon hiányoznál.
Mondanom se kell könnyet csalt az én szemem be is, de aki az asztalnál ült mindenki könnyezett.
Azt a Drága megrémült kis arcot nem lehet elfelejteni, ahogy Ő rájött mit is mondott és mi is a jelentősége.
Ezek után már nem kellett többet fegyelmezni, már Ő magától is tudta, hogyan is viselkedjen.