Megtetszett ez az írás, nagyon igaz.
Az ajándék. Az ember végre kitalálja, megveszi. Ide véle. A kisasszony csomagol, reklámszatyorba dug (karácsonykor az is jár).
A szatyor már a lépcsőn kinyiffan. Otthon a bolti csomagolás a szemétbe kerül, az ajándék pedig díszpapírba. Az ember

szeretettel beteker.

Aztán kicicomáz: aranyzsinór, díszmasni meg kisérőkártya. Messzi rokonnak kartondoboz, barna csomagoló és madzag is.

A szenteste. Mennyből az angyal lejön. Lesi, csak lesi, hogyan cincál szét az ország kétszázezer kiló csomagolóanyagot. Pillanatok alatt, a szeretet nevében, melegébe.
Tépett papír, szakadt doboz, bomlott masni, hungarocell, nejlonzacskó a kukába költözik. A pulykacsont és a kisült kalács vége nemkülönben. Követi őket a másnapos üveg, a roggyant Tetradoboz, a nagyalakú pillepalack.
Újév táján kirepül az ablakon a hárommilliomodik lelombozott karácsonyfa is. Mennyből az angyal sietve menve cihelődik.

Kukáskocsik kergülőben,
lerakóink betelőben.
Jézuska int elmenőben:
lássátok, lássátok...

/Kalas György: Kiskarácsony Nagyharácson - részlet/