Önzetlen voltam, elcseréltem értékes rövid napjaimat hosszúsra, minden évben így teszek, igaz a jutalmam két ünnep között nem dolgozóm, ha nem jön közbe valami, minden csak akkor igaz, ha már elmúlt. Még sosem készültem nyugodtan, kipihenten az ünnepekre ez nem a verseny szférában dolgozók privilégiuma. Mikor még állami vállalatnál dolgoztam, na akkor ünnep előtt egy héttel már csak lézengett mindenki és csak a jó kívánságok röpködtek, na de ez már csak egy–egy helyen létezik. Mostani viselkedésforma: egykedvű, semleges nem érinti meg az ünnep előtti hangulat, nem rohan, ráér, másik ember kedves, beszédes mindent elmesél, jó kívánságokkal halmoz el. A harmadik típust, na azt inkább nem részletezem. Az első kettőt élvezem a harmadik, azért sem létezik, és azért sem veszem észre. Szép napot mára, aki teheti, készülődjön, aki nem az meg viselje, amit a sors rá mért, az eredmény egy az ünnep így is, úgy is eljön. Vidáman könnyebb.