Levelek jönnek, mennek és van benne nagyon sok olyan, aminek a végén van egy üzenet, küld tovább ennyi vagy annyi embernek. Általában mindig csak annyinak küldöm tovább ahány barátomról, gondolom, hogy nem bosszantom vele. Engem ez nem szokott bosszantani sőt, nagyon szívesen küldöm tovább, ha ötletes vagy szép dolgokat tartalmaz.
Itt a blogon is hasonló dolog indult útjára, csak nem tovább küldünk, hanem elmondunk magunkról dolgokat és megkérünk öt embert Ő is, tegye ugyan ezt, mivel kaptam egy kedves kérést Zsizsutól és én is játékos típus vagyok, és megszakítani sem szeretem a játékot, így megköszönöm a kedves kérést és igyekszem megfelelni a feladatnak. Kezdeném is, csak így egy kicsit nehéz..
Miről nem írtam eddig?
Most, hogy ezen gondolkodom, nem is olyan egyszerű feladat leírni, mert rengeteg sok minden van egy ember életében, amiről akar, vagy nem akar beszélni.
Életem meghatározója volt a gyerekkorom, nem tudom akarok-e róla írni, vagy tudok-e róla könnyedén írni, nem egy könnyű feladat ezt eldönteni, most még nem igazán tudom, ezt magammal kell először tisztázni, még nem ment eddig.
Amiről szívesen írok és még nem írtam az a sport, az életem egy pici részét meghatározta, az akkor nekem nagyon szép volt, most már csak emlék és egypár szép barátság emlékeztet rá.
Család féltett kincsem, nem tudom mennyire, szeretnék erről írni, nem titok, csak még nem gondoltam végig, még nem jött el az ideje, talán nem is fog eljönni nem tudom.
Munkámról sem írtam, talán, mert nem is akarok írni róla, nem akarom elmondani, ezen még gondolkodnom kell, pedig arról bőven sok mindent lehetne, de talán épp ezért nem, ez még nekem is nagy talány, még nem jutottam el eddig.
Nem írtam arról sem, hogy nyugodt türelmes embernek tartom magamat, de itt a másik felet is meg kellene kérdezni, ez csak akkor lenne valós, ha Ők is állítanák. Nem vagyok veszekedős, de nagy igazság érzetem van, és biz azt nem rejtem véka alá. Még és még, sok minden van, talán megnyílnak majd a képletes csapok, de rövid ideje blogolok, nem jött még ki belőlem sok minden, de gondolom, meg van ennek is az oka, hogy miért nem, ez talány még magamnak is, vagy nem.
Egyelőre ez vagyok én.
Nem tudom, nem szeretnék terhelni senkit sem, de megszakítani sem szeretném, nekem is van öt kedves blogtársam, akiket én olvasok, és Ők, ha olvassák a blogomat akkor most, szeretném felkérni Őket, de ne vegyétek zaklatásnak és, csak ha van kedvetek, akkor írjatok öt olyan dologról, amiről még nem írtatok a blogba
Ametiszt
Ircsike
Nyuszika Bíborhajnal
Lazac