Viharban
felettünk gyülekeznek
sötét fellegek
szélvihar pusztít
vad förgeteg
korhadt fák dőlnek
a levelek szakadnak
úgy érezzük
vége a Napnak
minden sötét
őrjöngve pusztít a Szél
észre sem veszed
és eltévedtél
lábad már nem
az ösvényt tapossa
járatlan utakon
bukdácsolsz bolyongva
tépnek ágak
szaggatnak tövisek
baljósan villannak rád
zöld fényű szemek
tudod, már késő
minden segítség
nincs kiút,
nincs menekvés
hiába derülne ki
odafönn az ég
a förgeteg hiába
vesztené lendületét
az irány már
mindörökre elveszett
hiába kutatod
többé már nem leled
