Tulajdonképpen hálás vagyok...
A feleségemért (barátomért/férjemért, barátnomért), aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti itthon, és nem valaki mással.
A lányomért/fiamért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van és nem az utcán, kóborol.
Az adókért, amelyeket ki kell, fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok, van munkahelyem.
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét.
A ruhákért, amelyek egy kicsit szukek, mert van elég ennivalóm.
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam.
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van.
A nagy futés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam.
Hogy a templomban mögöttem ülo hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok.
A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni.
Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek.
