Kamarás Klára: Anna a monitor előtt
A mágnes néha én vagyok,
máskor meg engem vonzanak
az izzó cyber-téren át
kimondhatatlan vágyak és
kimondott messzi jajszavak.
Vibráló fény az éjszakában,
keresem tükörképem, társam,
keresed tükörképed, társad,
keresem önmagam,
keresed önmagad,
vagy azt, ki oly otthontalan,
akárcsak te, akárcsak én,
és nincs más a föld kerekén,
csak ez a fényes éjszaka,
mert azt hiszem...
mert azt hiszed...
hogy nem veszítlek el soha,
hogy nem veszíthetsz el soha...
Ha megigéz a monitor,
az ember olyan ostoba...!
