Nagy L. Éva

Az éj fonalán

Átoson a csend a halovány fényű téren,
elhaló hangokkal nyög belé az éjjel.
Az éj leplét maga köré fonja,
mint szűzleány a fátylát, arca elé fogja.
Történések sora töri meg a csendet,
egyedül a Jóisten tesz közöttük rendet.
Hány ember sír egy egész éjen át?
Hány korgó gyomor vár megváltó csodát?
Hány ember boldog, táncol, kacag, szeret?
Hány ember gondolja, ma bút, bánatot temet?
Hány ember születik egy éjen a világra?
Hányan suhannak át az árnyékvilágba?
A Hold fénysugári szövik az éjnek fonalát,
a megváltó Isten kegyes akaratát.