Figyelj drága kicsi lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!
Semmiből nagyra nőni,
Sírva a világra jönni,
Lassan járni óvakodva,
Anya kezébe kapaszkodva.
Az ABC könyvbe bújni,
A tudás harsonáját fújni,
Nagy kalandok után menni,
Hazug csókot megízlelni,
Aztán feledni gyorsan.
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik őt ezek a gondok.
Megint járni óvakodva,
De most már botra támaszkodva.
Csipkés szemfödelet varrni,
S egy szép őszi napon meghalni.
Ne sírj drága kicsi lélek,
De hidd el nekem:
Ez az élet!