Mese az emancipált nőről

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos
hercegnő, aki
egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta
tó
partján , környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott
egy
békát.

A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos
hölgy,
valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha
megcsókolnál
ismét
jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám
összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél,
moshatnál
ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog
lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként
fehérborban és
enyhe hagymamártásban megfuttatott fennséges békacombot
szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt: én ezt egyáltalán nem így gondolom