Nagy családi kiruccanás volt az állatkertbe. Megbeszéltük, mert külön, külön már voltak csak így együtt nem, volt nagy izgalom, volt nagy készülődés, szerencsére az idő is kedvezett, volt sok csacsogás, akadt egy kis hiszti is és volt nagy elfáradás.
Most már elcsitult a család, a picik alszanak, én várom, hogy megsüljön a kenyér és én is, bezúgok az ágyikómba.
Kellenek ezek az együtt kiruccanások, közös élmények, együtt elfáradások.
Nem tudom, de én annyira nem voltam elájulva, már régen voltam, még az én gyerekeim voltak kicsik, azóta sem, de az akkori elrendezés, növényház és minden valahogy jobban tetszett.
Szegény állatok, nekem úgy tűnik mintha depisek, kedvetlenek lennének, hát nem lehet nagyon jó ilyen kényszer bezártan élni..

Kellemes, pihentető éjszakát!