Őri István: Medve koma kalandjai

Méz, méz, törökméz
Medve Koma, hová mész?
Erdő mélyén, fa odvában
rejtezik a finom méz!

Körbejárom, megdézsmálom
maradékot zsákba hányom
szedem lábam, haza futok
várnak már a kicsi bocsok.

Falánk volt a Medve Koma
piros orral cammog haza
dohog, morog, gyomra korog
méregtől a szeme forog.

Haza térve, Medve Mama
Medve Komát csak faggatja:
Édes párom, Medve Koma!
merre jártál az éjszaka?

Ravasz róka barlangjában,
boroshordók árnyékában?
cifra népség cifra helyén,
mulattatok vidám-henyén?

Medve Koma morcan hallgat
vizes kendő orrt takargat
szemöldökét összevonja
bölcs intelmét előadja:

Erdő mélyén, fák odvában
mérges népség lakik - láttam!
Zúgnak, döngnek, agyon csípnek
orrom tanú - neki hisztek!

Falu szélén, tanyaházban
ajtója-sincs nagy pajtában
telis-teli mézes bödön
alszik csendben lenn a földön.

Azt kell fogni, azt elhozni,
lábat szedni, elosonni
itthon aztán vígan élünk,
mézet eszünk, amíg élünk!