HTML

marisom

Friss topikok

  • Dédike: Látom neked is csak mentve van az oldal. Én sem szerettem meg! puszi dédi! (2014.12.29. 16:54)
  • marisom: Szia Margit! Köszönöm és neked is minden jót! (2014.01.02. 10:53)
  • marisom: Bizony Dédike öntözés és kapálás, van amikor az sem segít. (2013.04.26. 20:47)
  • marisom: Margit most aztán végre beindult minden, lehet szorgoskodni én ma raktam el az összes krumplit:-) (2013.04.23. 20:35)
  • marisom: Dédike!Nem tudom idén hogyan szedünk, ilyen sáros utak nem kedveznek az erdei sétának. (2013.04.07. 14:14)

Címkék

2007.10.09. 06:05 marisomm

A stresszt kell kivédeni, keresem az ötleteket, hogy előzzem meg, mivel lazítsak.. tereljem a gondolataimat..
Tök jó módszer.. munkaközbe mikor nem kell beszélni.. valami kellemes dologra gondolni, emléket idézni..
A nyári emlékek nagyon jók.. gondolatban sokszor utazom.. vagy terveket szövögetek..

MÁR KEDD VAN!
Kellemes napot!

Becsüld meg napjaidat

Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: segíthetek? Erre ő nem is nézte hogy milyen CD-t vett ki és mondta, hogy ezt kéri A lány kérdezte hogy becsomagolja e, mondta a srác: Igen. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek. Meg akarta hívni a lányt, de nem merte, úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap meghalt. A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki. Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielőtt túl késő lenne. Ne félj kifejezni ön magad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és családodhoz, mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma bármilyen sok is jusson - véges.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marisom.blog.hu/api/trackback/id/tr786202685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

margit2 2007.10.10. 08:00:22

Szia Maris! Nagyon megható és szomorú ez a kis történet... De valóban a lényeg, hogy az életet meg kell becsülni! %smile%

Ancsa és a Pocaklakó 2007.10.10. 16:52:09

Tanulságos és szomorú! Pussz
süti beállítások módosítása