Néztem a nagy fogyást.. én midig megrettenek, ha elhízott embereket látok.. az elhízás alól csak a betegség a mentség.. van mikor nem lehet mit csinálni, hozzák a hormonok, de akkor is nagyon kell ellene küzdeni..
Volt idő, ha bármit ettem, ittam este, akkor sem híztam.. 58 kg voltam, de ez az idő lejárt.. a korom hozza.. mert ahogy múlnak az évek, a kg-ok alattomosan rakodnak.. most nagy fegyelem / néha nem megy / kell hozzá, hogy 62 kg maradjak.. és roppant kevés kajától is tudok pillanatok alatt 65 lenni, én mérleg nélkül is észre veszem a plusz 2, 3 kg.-ot..

Elég egy hétvégi sütés és máris van plusz, vagy ha nem gyalogolok.. most, hogy reggel beülök, és este fejezem be, rendszeresen 6 után vacsizom.. már jelzi a súlyom 20 – 30 dk emelkedést mutat.. kevés a mozgás.. nem elég csak keveset enni, még a kevés evéshez is szükséges mozgás, min. 30 perc, lehetőleg intenzív, kitartó..

Valahol ezek az emberek, tönkre tették az életüket, a nagy evés kényszerükkel.. vajon miért vállalják ezt a nyilvánosságot, ezt a sokkot.. most ha fogynak, és nem így folytatják, akkor ugyan ez lesz.. csak az egész ország beszél róluk.. néha minősíthetetlen hangnembe.. holott valahol betegség ez már.. vegyesek az érzelmeim, de tervezem, hogy nézem tovább, kíváncsi vagyok a módszerek közül melyik a jobb.. én tudom a választ.. de azért izgat mi is sül ki belőle..