Márai Sándor: Az okosságról és a bölcsességről

Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán.
Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük soha semmi lényegeset. Többnyire csak azt magyarzázták meg, miért nem jó valami: az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz. De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak.
Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.

Ma valahogy szóljon ez,nagyon jó gondolatok..

Ma is megyek keresni.. tegnap eredménytelen voltam.. várom az estét, és három nap, szerintem csak semmire sem lesz időm.. de jó lesz itthon lenni a sok mindenbe ami elvan maradva bele se gondolok.. kéne már egy bejárónő.. vagy több szabadidő..

Kellemesen töltsük munkával ezt a szombatot! Azért legyen szép napunk!