Ha folytatom karácsonyi gondolataimat, eszembe jutnak a színek.. zöld a hangulatot adó örök zöld fenyő az állandóságot, a múlhatatlanságot fejezi ki.

Fehér szín a tisztaságra emlékeztet, hiszen őszintén hittünk abban, hogy az ajándékokat a Jézuska hozza, szüleink is ezt mondták, és nem akarták megtörni a varázsát, ezért köszönet érte. Ma már nem álmodozunk olyan sokat..

Vörös.. ez a szó sok gondolatban másként jelenik meg, nekem nincs karácsony nélküle.. piros színű gyertya nélkül kevesebbet ér.. hiszen a szív színe is.

Aztán vannak a hangok.. csengő csilingelése, csillagszóró ropogása, a csend.. karácsonyra az elcsendesedés jellemző, minden olyan meghitté válik.. sokan másként gondolkodnak, petárda, tűzijáték.. egyáltalán nem karácsonyra jellemző.. ez már kifordulás a meghittségből, ez már magamutogatás..

Az érzékek karácsonya nem nélkülözheti az ízeket sem.. a sütemények illata,egyéb ünnepi ételek íze, ebben nekünk nagy szerepünk van.. ez a mi szeretetünk, gondoskodásunk.. sok mással együtt.

Karácsony gyerekünnep.. már a várakozásuk is bizalommal teli.. így egy kicsit mi is elfelejtjük a külvilágot, csak a család, a szeret, csak mi együtt.. a ragyogó szemek.. a kérdések.. mikor és mit.. csupa várakozás, csupa izgalom és mi készülünk, hogy ezt teljessé tegyük..

Ezekért és minden másért, ami szép és jó.. kellemes készülődést, ne úgy éljük meg, hogy megint, jaj, én nem.. vállaljuk fel az ünnep adta örömet!

Kellemes, szép napot!