Nekem felfoghatatlan,
Hogy egyik nap még itt van,
még beszél, jár, símogat,
másnap pedig az űr csak, ami marad.
Nekem felfoghatatlan,
hogy született, itt volt, s távozott,
csak az emléke él,mit maga után hagyott.
De emléke él és élni fog,
míg az én szívem e földön még dobog.
Őrzöm a képét, a mosolyát,
a hangját, s minden gesztusát.
Őrzöm a mozdulatait,
mely bennem él mind a mai napig,
őrzöm a felém vetett gondolatait,
a nekem elsutogott szavait.
Mert nem halt meg ő, még mindig él - nekem -csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.
