Olyan barátlátogatós napunk volt tegnap este, sok szép emlék, sok vidám óra fűződik ehhez a barátsághoz.. aztán kezdtünk elmaradozni, bevallom miattunk %redface%

Nehezen viseltük a férj öntörvényeit, pedig egy nagyon aranyos, humoros olyan szeretni való.. én úgy mondanám, ahogy öregedett úgy ment el az esze.. úgy lett egyre én típus, nem csak velünk.. mindenkivel.. családjának minden tagjával is.

Mi nők dolgoztunk éveken keresztül együtt és így lett igaz nagy barátság belőle, kb 2 éve beteg lett a barátnőm és kezdtem gyakrabban látogatni, szenvedett gerincsérv, csípőízület miatt, sokszor szinte fetrengett a fájdalomtól, járták az orvosokat, rengeteg gyógyszer, majd műtét, csak ketten mindig őszinte mély beszélgetést folytattunk, látszott nagyon jól esik neki.. csípőízület rendbe, most már a gerinc fáj.

Tegnap megkérdeztem, hogy gyógyszer helyett valami kenőcs is talán könnyítene.. na leszakadt az ég.. hogy gondolom én mondta nagy okos férj.. itt már nem segít semmi, itt csak gyógyszer, injekció stb, hát ők nem használnak ilyen hülyeséget és mondta ellilult szájjal a magáét, én csak néztem ki a fejemből nagy okosan és ránéztem barátnőmre.. lehajtott fejjel hallgatta párja önös előadását a krémekről.. nagyon sajnáltam.. nincs lánya csak menyei, vannak, nincs akivel egy kicsit mást is tehetne a férj háta mögött, én tudom , hogy sérvnél nincs ami tuti tipp, de egy pillanatnyi könnyítés egy krémet kenő kéz simítása sokszor többet segíteni mint egy szem gyógyszer.. nagyon szomorú szívvel gondolok rá.. csak azt ismételgette, a csípője már nem fáj.. de ott belül a lelke az nagyon..