Két év.. gyorsan eltelt.. voltam gondos és még gondosabb, meg kicsit nem ráérős.. aztán meg csak bekukkantós, gyors körbe olvasós.. csak egy nem jutott sosem eszembe, hogy bezárjak, töröljek.
Nem kerültem közeli kapcsolatba senkivel, de vannak számomra nagyon kedves és visszatérő őszinte barátnak gondolt emberek. Tudom, hogy így van, mert ahogy megszólítanak, ahogy beköszönnek az őszinte érdeklődés, egy kukk és tudom, hogy figyelnek, egy kedves szó, egy kívánság mind azt jelenti, jegyeznek, vagyok és számítok, és Ők számítanak nekem.
Igen ez nem attól barátság, hogy mást szapulunk, vagy ép cikizünk oldalakon keresztül, ez attól barátság, hogy érzünk egymásba valami közöst, ez attól barátság, hogy nem sértődünk meg egymásra, csak egy rövid szó, vagy kívánság miatt, vagy a be nem írt gondolatért, Tiszteletbe tartjuk egymás gondolatait, szavait, érzéseit, ez nagyon jó, és ez a mostani nehéz hónapjaimba, sokszor adott erőt, hogy jelentkezzek, mert vártatok tőlem valami pici kis jelzést.
Ezért is szívesen blogolok, olvasok körbe, vagy írom be néha rövid, vagy hosszúra sikerült gondolataimat, várjátok és én is várom, hogy mi van veletek.
Két év hosszú idő, ért öröm és bánat, voltunk jókedvűek és bánatosak, volt akivel beszéltem telefonon, volt akivel email-en keresztül beszéltünk, volt akivel csak kommenteltünk egymásnak.. így volt jó, és bízom benne így marad, esetleg ha keresztezik utjaink egymást találkozunk is.
Jó blogolni, jó megosztani veletek gondolataimat, jó olvasni soraitokat, szóval jó így együtt lenni, köszönöm, hogy jöttök, és köszönöm, hogy mehetek..hozzátok.

Szóval jövőre újból veletek ugyanitt, ugyanígy, vagy még szorosabb őszinte blogbarát kapcsolatba.

Kedves blogom, blog-szülinapod alkalmából kívánom, hogy továbbra is őrizd meg gondolataimat és kedves barátaim gondolatait is!