Nekem felfoghatatlan,

Hogy egyik nap még itt van,

még beszél, jár, símogat,

másnap pedig az űr csak, ami marad.

Nekem felfoghatatlan,

hogy született, itt volt, s távozott,

csak az emléke él,mit maga után hagyott.

De emléke él és élni fog,

míg az én szívem e földön még dobog.

Őrzöm a képét, a mosolyát,

a hangját, s minden gesztusát.

Őrzöm a mozdulatait,

mely bennem él mind a mai napig,

őrzöm a felém vetett gondolatait

Mert nem halt meg ő, még mindig él - nekem -csak messze távozott, hol meg nem érinthetem