Nekem így sikerül.. pedig nagyon szeretek enni %smile%

Mostanában sokszor olvasok a fogyókúráról, a fogyni akarásról. Ünnepek után a nagy eszem iszom, nassolások után mindig előtérbe kerül ez a téma, joggal vagy jogtalanul, mindenki maga tudja, és maga dönti el.
Világéletembe és még remélem az elkövetkezőkbe is mozgékony maradok, ahogy 90-es éveibe járó nénikém mondta annak idején, hogy mozgékonynak kell maradnia, mert ha már nem tud mozogni akkor baj van.
Tulajdonképpen ez nagyon igaz mondás, volt egy időszakom, amikor reggel kocsival mentem, este kocsival jöttem, vagy ha nem autó, akkor busz.. képes voltam állni és várni a helyi járatra.. munkahelyem és a lakás kb. 3 km-re, van egymástól. Kezdtek a ruhák kisebbek lenni.. szépen nagyon csendbe rám kúszott 5 kg, bármit tettem nem kopott csak 1-2 ment le, aztán vissza.
Egyszer úgy alakult, hogy gyalog indultam a hegynek, mintha mázsákat cipeltem volna.. fuldokoltam, mint egy hízott liba, vánszorogtam én, aki évekig sportoltam.. temperamentumos voltam.. nem akartam elhinni, hogy a súlyomtól van, voltam dokinál mondott minden hülyeséget a háziorvos és írt is fel gyógyszert, na nem súlyra, hanem erre a fulladásos bajomra.. amitől még jobban vánszorogtam.. két hét után döntöttem, majd én.. és elkezdtem gyalogolni, először csak cammogtam, most már ahogy a párom mondja veled nem lehet sétálni, mert mindig rohansz, tényleg nagyon tudok sietni és hegynek fölfelé is / na azért nem mindig / a súlyom helyre állt, ehetek amit akarok plusz nem rakodik / ezt most lekopogom / párom mindig azt mondja többet eszel mint én.. %smile% most már Ő is gyalogol, mert van miért, már Ő is tud sietni, és egyre laposabb lesz a pocak, és szimpatikusabb a mérleg mutatója / pedig aztán nagy nasizó /.
Én ebbe nagyon hiszek, nekem ez nagyon bejött, még akkor sem vagyok hajlandó ezt abba hagyni, amikor sántikálok, vagy a derekam piszkálódik, mert mindjárt rakódik, aminek nem kellene.. én így égetem a kalóriákat..