Kicsit furcsa ez a helyzet..
Most van az az állapot, amikor még beszoktatom magamat a nagy szabadságba. Kezdtem mindjárt egy vírussal, ami mindjárt az első nyugdíjas napomat eldöntötte, hogy mit is csináljak. Nem sokat teketóriáztam egész nap feküdtem, totál legyengültem, hiszen enni nem igen tudtam (mertem), csak amikor már egy kicsit jobban lettem, aztán jött a gyors javulás.
Majd készülődés szilveszterre, ez már nagyon jó volt, mert nem éjszakába nyúlóan végeztem a sütést, kocsonyát, a lencsefőzeléket és az elmaradhatatlan malachúst, beosztva, megtervezve kényelmesen lettem kész, na, ez volt az első olyan érzés, amit már nagyon régen nem éltem át. A fatörzs sem mostanra volt betervezve, de a karácsonyi menübe időhiány miatt nem fért be, most elkészült..
Ma ügyintézés volt, kicsit furcsán éreztem magamat, hogy nem rohantam és volt idő mindenre, és még világos volt, amikor az utcát jártam, na, az is egy szokatlan jelenség az én életembe. Aztán megnéztem hazafelé a legkisebb unokámat, csak nézett, hogy mi bajom van ilyenkor nem szoktunk találkozni, max.csak az irodámba szokott, édes kis hangján beszólni, na és ha lúd, akkor legyen kövér, elmentem az oviba és az iskolába is összeszedni a hazajövőket. Azokat a szemeket látni kellett volna, amikor anyukájuk mellett engem is megláttak, volt benne öröm és döbbenet is..
Most itt ülök és pihegem a délelőtti csavargást, mert természetesen nagyon egészségesen éltem az életemet és jó pár km-t legyalogoltam, míg ide-oda járkáltam és jön, a megérdemelt kedvemre azt teszem, amit akarok.
