A kis kutyám március elején nagyon beteg lett, mindig beengedjük és az tűnt fel, hogy nem keres ennivalót, csak fekszik, és nem akar mozogni, eljött az este akkor sem kért vacsorát, na ez nála nagyon szokatlan volt. Mivel nagyon szeretem, és természetesen családtagnak számít, próbálkoztam nála, finomabbnál finomabb dolgokkal, de nem nagyon akarta elvenni, ha meg elkezdte enni, nagy szuszogások közepette sikerült elfogyasztania.

Nagyon kétségbe estünk, az orvos szerint ízületi gyulladása van, kapott rá gyógyszert.

Aztán elkezdett hányni, na akkor már teljesen kétségbe estem, mert akkor már enni sem akart, azt hittem, hogy a gyógyszer mellékhatása, de azért keresgéltem a neten a tűnetek alapján és arra jöttem rá, hogy olyan mintha torokgyulladása lenne. Hívtam az orvost, hogy jöjjön, nézze meg, volt láza, étvágytalan volt, krákogott és iszonyatos lassan tudott felkelni, szinte úgy húzta fel a hátsófelét, teljesen kétségbe estem. Ő már a harmadik kutyusunk és az első kettőt sajna súlyos betegség miatt el kellett altatni, rettegtem, hogy ez fog következni, de küzdöttünk, az orvos és mi is.

Kiderült, hogy torokgyulladása van, és ez már több kutyusnak is volt az eltelt időszakban.

Kapott egyszerre három injekciót, majd gyógyszert kellett szednie, hurutosságára köptetőt és ezeket mind be is kellett vele vetetni, akkor, amikor nyelni szinte alig tudott. Aztán megszűnt a hányás, majd elkezdett enni, de nagyon kérette magát, majd kitaláltam, hogy főzök neki gyógyteát, apróbojtorjánt kapott és lássatok csodát szó nélkül megitta minden nap, elkezdett javulgatni, de az evés még mindig nehezen ment és a mozgás, nagyon aggódtam és féltettem, hiszen már 12 éves.

Nehezen tudtam rávenni a sétákra a kertben 100 m a kert hossza, nem volt hajlandó csak 1-2 szer körbe sétálgatni, alig állt a lábán, majd adtam még zsurlót is a teába, azt kihajtott a kedvenc füve is és lassan, de nagyon lassan elkezdett enni, aztán már többet járkálni, de ez még mindig csak tizede volt az előző mozgásnak és étvágynak.

Minden etetésnél összeszorult a szívem meddig bírja még, csupa kétség voltam.

Eltelt kb.6 hét és elkezdett jobban enni, a kertben elővettem a labdát és volt kedve egy kicsit játszani, minden nap egyre erősebb lett, egyre könnyebben kelt fel és már ha bejött kereste, hogy mit kap enni és már magától ivott, mert inni sem akart.

Minden nap bent alszik, de már pattan igaz kicsit öregesen, ha indulok a kertbe, már Ő megy le elsőnek a lépcsőn és nem várja, hogy segítsük.

Tudom, hogy nagyon idős kutyus, és az ideje nem véges, de akkor is nem szeretném, hogy betegeskedjen, nem baj, hogy cammogós és nem baj, hogy nem jól lát, és ha egyedül sétálgat a kertben és belegyalogol a veteménybe, neki szabad, de nagyon szeret minket és mi is Őt, még nem szeretném elveszíteni.

Nagyon sikerült elkényeztetni ebben a pár hétben nem bánom, ha már 12 éven át sok szép örömet szerzett nekünk, akkor vigyázunk rá, hogy szép hosszú öregkora legyen.