Vasárnap ebéd után gondoltunk egy nagyot, elmentünk Dömösre, ez tőlünk kb.12 km-re van és elhatároztuk, hogy felmegyünk a Rám szakadékhoz. Ez egy lenyűgöző természeti szépség, a szakadék észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Mélysége több helyen meghaladja a 35 m-t, míg szélessége helyenként a 3 m-t sem éri el. A szurdokban 112 m-es szintkülönbséget kellett leküzdenünk. A sziklamederben állandóan csörgedezik a víz, eső után rohanó patakká, folyóvá duzzad. A turisták közlekedését kiépített korlátok, kapaszkodók segítik. A zuhatagok mellett több helyen is biztonságos létrák adnak segítséget a több méteres szintkülönbségek legyőzésére.

Megmásztuk, élveztük, elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Voltak pillanatok amikor, nézegettük merre, hova lépjünk, talpalatnyi hely volt csak, de legyőztük az akadályokat, együtt az unokákkal Ők is nagyon élvezték és most büszkén mesélik, hogy merre jártunk. Egyébként nagyon büszke vagyok rájuk, mert a 7 km-es távot, szó nélkül legyalogolták, igaz volt egy pillanat amikor Máté bevallotta kicsit félt, de mi nagyon vigyáztunk rájuk, Ők meg nagyon bátrak voltak, és az sem zavarta egyiket sem, hogy sokszor a fejünk felett magas sziklafalak ágaskodtak.