Nekem is van, de nem sokat használtam. Ennyire nem udok unatkozni, hogy ráfanyalodjak. Köszi a látogatásod, Robit megkérte a dokornéni, hogy a bal lábacskáját Ő mossa meg minden este, ne, hogy Ádám piszkos maradjon. Kapja a tesó mellett a kis feladatokat.

Nekem nincsen ilyen, de nem is láttam... Na és sok idő ment el vele?

Nagyon szép! Meg persze az ünnepi torta is! Kellemes ünnepet Nektek! :)

Margitka? centis kiskockákat kell egy pálcikávak, egy recés lapocskán bepödörni. A többit gondold hozzá, Ha beszárad a tészta, akkor marad kockának, mert már törik, és nem pödörhető.

Dédike! ... Na én erre nem tudnám rábeszélni magamat... pedig biztos finomabb, mint a bolti....

Dédike én nagyon élveztem, de mivel időigényes ezért csak akkor veszem elő mikor sok időm van:-)

Margit kell mást is csinálni, néha meg kell küzdeni, hát ez olyan, viszont nekem nagyon tetszett, majd a mennyiséget meglátjátok, lehet én is:-)unni fogom, habár az unokák mondták nagyon finom volt.

Ircsike köszönöm!

Maris! Ha ennyire ízlett az unokáknak, akkor bizony máskor is kell rá szakítanod időt! %wink%

Margit muszáj lesz, mert nagy tészta imádók és bizony számon kérnek, az ígéretet teljesíteni kell:-)

... ezt ismerem... " de anyu, megígérted!" %mrgreen%

Nagyon jó ötlet, hogy kipróbálod! Összehozza a családot! Édesanyám tudott olyan tésztát készíteni, ami nem ragadt, és nem is volt lisztes - gyúrta, darabolta és a 3 lányommal sodortuk. Közben jókat beszélgettünk. Akkor nem nagyon díjaztam, de ma már örülök, hogy ilyenekben is volt részem. (Hamarosan én is gyakorolhatok a tökéletes tésztára.) Most felidéződtek a kb. 40 évvel ezelőtti falusi lakodalmas készülődések is. 1-2 héttel a lagzi előtt szomszédok, rokonok vittük a lányos házhoz a lisztet, tojást és ki-ki a saját sodróját. meg süteményt. Jó összejövetelek voltak, ráhangolódva a közeli lagzira.

Bíbor ez a szép szokás már sajnos nagyon kevés helyen van meg, akkor nem csak a szomszédok ismerték egymást, hanem szinte az egész falu. Bennem is felidéződik sok minden a régmúltból, olyan jó gondolatba visszatérni és gyakorlatba néha felidézni azokat a jó dolgokat. Ha nem ismernénk ilyeneket sokkal szegényebb lenne a gondolat világunk.