Csanádi Imre: Karácsony fája
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben
nem kell már sokat várni és csilingelni fognak a csengők és kigyúlnak a fények a karácsonyfán
Vége, most úgy érzem magamat, mint mikor érettségi után kiléptem a cipőmből és megkönnyebűltem, vége erre az évre a munkának, most pedig ezerrel irány a készülődés.
Sok puszit minden kedves ismerős és ismeretlen látogatómnak.
Legyen nagyon szép, vidám napunk!
Desszert Reggelire
Felvágom a reggelt s
a porcelánra ejtem,
Egy szelet neked, s nekem.
Morzsáit a kertben könnyen, elevenen
a nyár hangja röppenti szét.
Kis teát kortyolva
a napfényt elmajszolva
szemem a tájon pihen.
Frissen ébredezve áfonyám
és mézem citromos kehelykémbe
cseppentem el.
Tésztafoszlányokkal elkevert
illatok napfényt csavarnak
reggeli kétszersültemre.
Minden szelet élmény,
s mozdulatlan karéj
tányéromon egy eltunt
reggelemen mereng.
