marisom

Est és éj

Ránk borult az este,
Résre csukott szemmel,
Múlt napunkat lesve.
Most, hogy a Nap
Csendben elvonult,
Az este csak
A Holddal boldogul.
Szikrázó csillagok fénye
Fényszeplőket rajzol
Fel az égre.
Sötétlő boltozat.
Beborít minden dolgokat.
Lassuló élet, közelgő éjjel,
Pillanatnyi lélegzetvétel.
Az estet a párja,
Az éjszaka várja,
S karba fonva mennek át,
A csend birodalmába.
Nyugalom és álom,
Átölel és ápol.
Szendergő lélek,
Enyhet adó éjjel.
Moccanatlan csend,
Rezzenetlen éj.
Nyugalmat ad neked,
Hogy másnap újra élj.

Rajki Miklós: A rózsa mosolya

Adok Neked egy mosolyt,
És rásimítom az arcodra.
Meglásd, úgy leszel,
Mint egy rózsa
Éppen kibomló bimbója.
Beoltalak mosollyal,
Mint szemet a bokorra,
Szeretetkertészként
Nemesítem kinyíló ajkadra,
Hogy Te magad légy
A mosoly rózsája,
Mert minden igazi mosoly,
A boldogság önfeledt órája

Rajki Miklós: Ne rohanj

Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,

A virágok szirmai más arcot mutatnak.

S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,

Van olyan, mint a színpadon a táncospár.

Látod, mi mindent hagysz ki naponta?

Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.

A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.

Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?
Rohansz, és mégse érsz sehová.

Jó reggelt!
Esős napra ébredtünk, viszont tavaszias meleg a reggel..
A hangulatom.. nem vagyok vidám..

Megyek és bezúgok az ágyikómba, mielőtt megint elalszom.
Szép álmokat, jó éjszakát!

A reggeli kapkodásom ellenére, azért egész kellemesen telt a napom.
Influenzás a fél világ..
Olvastam múltkor egy orvosi rendelő ajtaján, náthás, köhögő beteg részére zsebkendő használata kötelező és csak úgy lépjen be a rendelőbe.
Megbotránkoztam,, és gondoltam ezt vajon miért is írta ki a háziorvos..
Na ma én is úgy voltam vele, hogy ki kellene írni, náthás, köhögő ember használjon zsebkendőt.
Köhögés, tüsszögés csak úgy.. akkora dózisba ontják a bacit, hogy lehet nekünk, kellene maszkot feltenni, ha meg akarjuk úszni.
Vajon megússzuk? Hát nem igazán hiányozna.. biztos nem lesz szerencsénk..

Dal
az életről

Néha nehéz,
néha könnyebb,
néha mosoly,
néha könnyek,
néha megbocsátás,
néha ítélet,
néha csüggedés,
néha remények.
Az Élet az,
mely nyomomba' jár
ha megállok,
ő is megáll

s vár,
hogy induljak már,
mert nincs idő
ott van mögöttem
a következő,
kit lökdösni,
rúgni kell

és bíztatni,
ha menni nem akar:
"Igyekezz!
Végezd életed hamar!"

Néha ilyen,
néha olyan,
a fő, hogy
ne vedd komolyan
ne hallgass rá,
mondjon, 'mit akar,
hisz nemsoká'
minden jó lesz
a közömbös
-kedves föld
betakar.

Őri István

Jó reggelt!

Ezer éve nem sikerült elaludnom, ma nagyon belehúztam, pont egy órával később sikerült felkelni, pfuj de utálom, ha felborul a megszokott napkezdés..
Na biztos ilyen lesz az egész napom..

Minden elmúlik, mint az álom,

Elröpül, mint a vándormadár,

Csak az emlék marad meg a szívben,

Halványan, mint a holdsugár

Na, de tényleg az legyen, már amennyire bele tudunk szólni!