marisom

Nagyon kellemes volt a hétvége, átrohant rajtunk, mint a szélvihar. Készülődtem, készítettem finomakat, ünnepeltünk, nagyon szép volt, széppé tették, jól sikerült.

Szétvet az ideg, késik, mikor jön már meg, már rég meg kellett volna jönnie..

Jó reggelt!

Jó éjszakát, szép álmokat!
Jó éjt puszi..

Hol az igazi út?

Amikor Sziddhárta Gautama szakított Ráma jógamesterrel, öt barátjától kísérve elhagyta az ashramot. Megkérte őket, segítsenek neki, mert szeretne meditációba merülni, hogy elérje a móksa, a teljes megvilágosodás állapotát. Aki ez utat sikeresen végigjárta, a kevalin szellemi rangját nyerte el.

Az öt barát – akit a történelem pancsvaggijjának nevez – hajlandónak mutatkozott a segítésre. Megállapodtak, hogy Gautama kilencnapi meditáció után fog visszatérni az éber eszmélet világába. Testének nyílásait viasszal elzárták, és Gautama lótuszülésben mély meditációba merült. Akkoriban szőrös, torzonborz és annyira sovány volt, hogy minden csontja látszott, s ha behúzta a hasát, hasfalán át meg lehetett tapintani a gerinccsigolyáit.

Amikor elközelgett a kilencedik nap, az öt barát szétszéledt. Hárman lementek a közeli faluba élelmiszert koldulni, ketten tiszta ivóvizet kerestek. A meditációba merült ember magára maradt.

Az erődben parasztok gombásztak. Felfedezték az eszméletlennek tűnő Gautamát, és piszácsának, a gonosz erdei manónak nézték. Hogy ártalmatlanná tegyék, bőségesen levizelték, és elborították ürülékükkel.

Ebben a förtelmes állapotában találták a visszatérő barátok. Óvatosan megtisztogatták, a viaszdugókat eltávolították testnyílásaiból, és langyos vízzel élesztgetni kezdték. Sokáig úgy látszott, hogy nem járnak sikerrel. Ám Gautama végül is magához tért. Arról, amit e kilencnapos meditáció során átélt, sohasem beszélt, csak ennyi megjegyzést tett:
– Ez sem az igazi út!

Az átélt trauma következtében elvesztette minden szőrzetét. Ezt a betegséget ma alopecia totalisnak nevezik. Ettől kezdve megszüntette a totális aszkézist. Azt mondta, hogy a földi élet során, ha túlságosan legyengül a szervezet, legyengül vele a szellem is. Ezért mértéktelenül táplálkozni kezdett, s fokozatosan meghízott, ahogy ez a mai ábrázolásokon általában látható.

A barátok megvetették ezért, és szakítottak vele, magára hagyták. Egyedül vándorolt tovább, amíg egy fügefa alatt váratlanul megvilágosodott. Ettől kezdve nevezték Buddhának.

Szeretet Angyala..

Ha a Szeretet Angyala lehetnék,
én Hozzád szállnék, megsimogatnálak.
Ha a Szeretet Angyala lehetnék,
szorosan Szívemhez szorítanálak.

Két karomban ringatnálak édesen,
kezemmel érintenélek selymesen.
Két karomban elfelednéd bánatod,
angyali boldog szikrát, megkaphatod.

Mennyei érzés Szeretetet adni,
Mennyei érzés Szeretetet kapni.
Egy az utunk, célunk egy felé nézünk,
Mennyei Jeruzsálembe érkezünk.

Gyönyörök csúcsa ránk teszi hatalmát,
gyönyörök-gyönyörét, Isten csillagát.
Csodálatos érzés, hogy kezed fogom,
csodálatos érzés, hogy elmondhatom.

Szeretet Angyalaként adnék sokat,
Szeretetet, boldogságot, minden jót,
Mindenkinek annyit, amennyi kell,
Mindenkinek annyit, mit megérdemel.

Megszűnne bánat, bú és szomorúság,
lenne szeretet, örök boldogság.
Elérhető most, boldogan nevetni,
ha megtanulsz most, Mindenkit Szeretni.

Ehhez az kell légy kicsit alázatos,
Tiszteld az embert, mely oly csodálatos.
Szeretni önzetlenül, bámulatos,
Szeretni boldogan, oly varázslatos.

Ha a Szeretet Angyala lehetnék,
én hozzád szállnék, megsimogatnálak.
Ha a szeretet Angyala lehetnék,
szorosan Szívemhez szorítanálak.

Két kéz

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és
segítesz, hogy megragadjak valamit
és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s
hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet,
mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Csak meg kell kezdeni
Határozd el, hogy ma tökéletesen végzed a munkádat.Határozd el, hogy ma nem leszel ingerlékeny, nem veszekszel, és senkire sem mondasz rosszat. Határozd el, hogy ma mosolyogsz, kedves és megértő leszel mindenkihez.Határozd el, hogy ma bátor szívű, önzetlen és jó leszel.Ha mindez ma sikerül, próbáld meg holnap is, csak a kezdet nehéz . Ne feledd el, hogy ezzel a legbiztosabb útra léptél, mely a boldogsághoz vezet.

Osváth Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.

Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

Rózsa illatos jó reggelt!