marisom

Kellemes napunk legyen!

A felkelő nap útja
A felkelő nap útja az alkonyba vezet, S amerre jár, bearanyozza a földön, az életet. Fényt és meleget ad sok milliárd szívnek. Forrása és formálója a tűznek és a víznek. Útja során felvidítja a fáradt embereket, De ha útjában van, átlépi a zúgó tengereket. Lángra gyújtja sugarával az erdőknek a zöldjét, Arany nyílvesszővel kíséri a madarak röptét. Beérleli a kalászt, s a szőlő nektárját, Feltölti a pincét, s az ember magtárját. Ad az embernek bort, ad neki kenyeret, Csak a nap kíséri mindenhova el az embereket. Mik neki a felhők? Mik neki a hegyek? A nap útjába nem állhatnak semmilyen fegyverek! A dübörgő gyöngyszem egy dübörgő szeretet, Hisz irdatlan óceánban, őrzi, az életet. Útjának legvégén meg gyertya fent az égen, hogy a sötét éjszakákon is örökké égjen.

Jó reggelt kedves barátaim!

Ma nem szomszédoltam, nagyon álmos vagyok, ágyikóm csalogat és én engedek a csábításnak..
Szép álmokat, jó éjszakát!

Jó Éjszakát

Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényűzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későn kelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer. . . Persze. . . Máskor. . . Szebb időkben. . .
Tik-tak. . . Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve. . . Tik-tak. . . Igaz. . . Igaz. . .
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át. . .
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek. . . bolondság. . . szép jó éjszakát!

Álmok és Valóság

Oly közel s mégis oly távol,
Minden nap más, és másra 'vágyol'..
A pillanat varázsa végtelenné válik,
És egy régi álmod egyre jobban csábít..

Most hunydd le a szemed és engedd el magad,
Élvezd, hogy e nemes érzés magával ragad..
Tanulj meg látni a szemeid nélkül,
Tanulj meg érezni, hiszen csoda készül:

Egy világ közeleg, talán az álmok világa,
De a valóság fenyeget és már mindennek hiába..
A két világ keveredik s egy harmadik jön létre,
Álmok és Valóság felcsillan..már sosem lesz vége..!

Minden nap ebben a szép időben gyalogolok, most csupa olyat teszek, amire most azt mondják egészséges. Ez a gyaloglás napi kb.3 km-t jelent, ez munka előtt iszonyatosan jól esik. Elnézem az iskolásokat közbe, jönnek velem szembe tíz és tizennyolc év közötti fiatalok, némely alig vánszorog, hegynek felfelé szinte vonszolják magukat. Mikor mi jártunk iskolába vidám rohangászósak voltunk, röhögcséltünk, beszélgettünk mostaniak, meg olyan életuntnak tűnnek, olyan mintha valakik elvették volna a gyerekkorukat. Kicsit szomorú lett a szívem, ha most nem vidám beszélgetős emberkék, akkor mi lesz később, amikor már család és felelősség is nyomja a vállukat.

Szép, vidám napunk legyen!

" Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták és szabadok.
S nem vesszük észre,
hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk, ha nevetünk. "

Ébredjünk vidáman.
Jó reggelt, kellemes napot!