A felkelő nap útja
A felkelő nap útja az alkonyba vezet, S amerre jár, bearanyozza a földön, az életet. Fényt és meleget ad sok milliárd szívnek. Forrása és formálója a tűznek és a víznek. Útja során felvidítja a fáradt embereket, De ha útjában van, átlépi a zúgó tengereket. Lángra gyújtja sugarával az erdőknek a zöldjét, Arany nyílvesszővel kíséri a madarak röptét. Beérleli a kalászt, s a szőlő nektárját, Feltölti a pincét, s az ember magtárját. Ad az embernek bort, ad neki kenyeret, Csak a nap kíséri mindenhova el az embereket. Mik neki a felhők? Mik neki a hegyek? A nap útjába nem állhatnak semmilyen fegyverek! A dübörgő gyöngyszem egy dübörgő szeretet, Hisz irdatlan óceánban, őrzi, az életet. Útjának legvégén meg gyertya fent az égen, hogy a sötét éjszakákon is örökké égjen.
