Hétvége
Nehéz hét van mögöttem, vagy csak én vagyok nehéz, nem tudom, ásítozok olyan unalmas vagyok megint, saját magammal sem állok szóba, ezt nem hiszem el ez nem én vagyok. Megígértem, hogy megyek mézért munka után, hazajöttem kaja, leültem és már el is aludtam. Pedig nagyon várnak már rám mikor megyek, most szégyellem is magamat, mert hogy lehetek ilyen ültőmbe, elalszom. Fel is hívtam rögtön barátnémat aki régen az edzőm volt és mondtam, nem igazán vagyok formába, hogy átcammogjak a mézért. Na ő mindjárt a fittséggel jött, de aztán megvigasztalt, kicsit beszélgettünk és lehet, hogyha holnap megyünk egy kicsit pancsizni akkor, eljön velünk, na erre viszont én vagyok kíváncsi, de reggel megyek a mézért, és akkor majd megbeszéljük.
Pedig már mennyire készültem egy kis dumcsira és Ő is, mindig benéz hozzám a dolgzóba egy pár mondat erejéig és mindig megígérjük egymásnak na most már muszáj és mindig közbe jön valami, főleg én vagyok ludas benne, hogy nem jön össze egy este sem.
Apropó holnap lehet, hogy tényleg megyünk megint egy kis pancsi szauna és édes semmit tevés, és ha még nem mondtam volna, akkor most mondom jövő hét SZABI nagy betűvel, SZABI egy hétig.