Kedveskedtek, hajdanán, mikor kezdtek haza járni, egyszerű kis fűszerrel bevont cukor gömbök voltak, csokorba kötve. Vázába tettem és évekig díszlett a polcon, ma kidobtam. Mert akik kedveskedni akartak vele hajdanán, azok ma a mi kis országunkat és az itt élő embereket pocskondiázták, és én ezért megharagudtam és kidobtam a régen kapott kis csokrot, ami még meg is szúrta az ujjamat, mintha az ő bosszújuk lenne. Csak tudnám, minek jönnek haza, ha itthon semmi sem tetszik, közben meg keresik hol is, tudnák olcsóbban a Ft-ot. Eur-ra váltani, amikor meg behozza, akkor meg azt nézi hol is, kap érte többet, és közbe hangoztatja, hogy ő milyen sokat is tett ezért az országért. Talán itthon kellett volna dolgozni és tényleg tenni is érte valamit, ha meg nem tett, akkor meg küszöb alatt lapos kuszásba és nem mellet döngetve kellene ócsárolni, amit, hátat fordítva annak idején itt hagytak.