Kedveskedtek, hajdanán, mikor kezdtek haza járni, egyszerű kis fűszerrel bevont cukor gömbök voltak, csokorba kötve. Vázába tettem és évekig díszlett a polcon, ma kidobtam. Mert akik kedveskedni akartak vele hajdanán, azok ma a mi kis országunkat és az itt élő embereket pocskondiázták, és én ezért megharagudtam és kidobtam a régen kapott kis csokrot, ami még meg is szúrta az ujjamat, mintha az ő bosszújuk lenne. Csak tudnám, minek jönnek haza, ha itthon semmi sem tetszik, közben meg keresik hol is, tudnák olcsóbban a Ft-ot. Eur-ra váltani, amikor meg behozza, akkor meg azt nézi hol is, kap érte többet, és közbe hangoztatja, hogy ő milyen sokat is tett ezért az országért. Talán itthon kellett volna dolgozni és tényleg tenni is érte valamit, ha meg nem tett, akkor meg küszöb alatt lapos kuszásba és nem mellet döngetve kellene ócsárolni, amit, hátat fordítva annak idején itt hagytak.
2006.12.20. 22:12 marisomm
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://marisom.blog.hu/api/trackback/id/tr796203450
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
margit2 2006.12.20. 22:19:59
Teljes mértékig egyetértek Veled! :-)
marisom 2006.12.20. 22:27:14
Szia Margitka!Csak azt sajnálom, hogy nem válaszolhatok ilyenkor, pedig lenne mit mondanom.
