Emlékszel, amikor a boldog percek után még boldogabban vetted észre, hogy gyermeket vársz, emlékszel a mámorító érzésre, a reggeli rosszullétekre a várakozás izgalmas perceire, én emlékszem, emlékszem mindenre. Emlékszem az első percekre, az aggódásokra, az első mosolyra az első próbálkozó imbolygó lépésekre, majd a kedves kis szavakra, az óvodára, iskolára, a kritikákra és dicséretekre, amikor önállóan tette a dolgait, én emlékszem, sokszor aggódtam, féltettem, nem engedte, hogy beleszóljak, nem fogadta meg a tanácsokat, most sem fogadja, már felnőtt, már neki is vannak emlékei, már Ő is aggódik, és kritizál és dicsér, talán majd egyszer Ő is ezeket a gondolatokat veti papírra, ha kezembe kerül és elolvasom, akkor tudom majd, hogy Ő is azt érzi amit most én.
Te mire emlékszel? Vannak emlékeid?
Ha vannak, akkor, tartalmas szép az életed, még ha sokszor gond, öröm, vagy bánat is gyötör.