Itt vagyok, hol vagyok..

Egy kicsit elvesztem, semmi különös nem történt az utolsó bejegyzésem óta, csak valahogy elrohant az idő az elmúlt héten. Először is pénteken barátaink voltak vacsorázni, erre készülődtem, aztán a hétvégi szokásos főzés, beiktatva mind a két napra egy kis séta, kihasználva a kellemes időt. Hétfőn szauna és egy kis áztatás volt a program, kedd ügyintézés, ez egyben azt jelenti, hogy meglátogattam a volt kollégákat is, ami után elgondolkoztam, milyen robot módra dolgoznak, ezt én is tudtam, csak most kívülről szemlélve még jobban látszik, dolgoznak, mint a gép (na, nem mindegyik) nem irigyeltem Őket, és nem bántam, hogy én már nem vagyok köztük.

Kitaláltam, hogy ha már itthon vagyok, a szokásos főzés stb. mellett van időm tésztagyúrásra, na, azt neki is álltam, készült cérnametélt, rövid metélt, nagykocka, megszárítva, kimérve, bezacskózva várják a sorsukat. Én nagyon szeretem a házi tésztát, a különbséget Máté unokám is észrevette, első alkalommal nem ízlett neki az otthon készült tészta, de aztán már nem volt gond, rájött, hogy ez finomabb, sőt volt mikor segített is.

Tavasztól a kert miatt nem lesz ennyi időm, de ezt nem szeretném elhagyni inkább most előre, dolgozom, hiszen én azt vallom, hogy a házi dolgoknál nincs finomabb és tudom, hogy mit teszek bele. Aztán meg a siker élmény mellett az is nagy öröm számomra, hogy a törött csuklom (kopp-kopp) meg sem érzi a gyúrást és a nyújtást, van ugyan gépem is de nincs kedvem elővenni azt elpakolni, így is gyorsan megy.

Pénteken tali a legkedvesebb kolléganővel, kicsit kibeszélgettük magunkat (nem munkáról) vagyis én hallgattam Ő meg csak mesélt és mesélt.

Tegnap nagyot sétáltunk, vagyis inkább hegyet másztunk, aztán a napocska ma is kicsalogatott, szintén egy kis hegymászás, forrásvízért. Nem mondhatom, hogy unalmasak a napjaim, kolléganőm kérdezte, hogy nem unatkozom.. mosolyogva mondtam, hogy nem, ezt én sem igazán tudtam még bentről elképzelni, de most így érzem.

A lányom felhívta a figyelmemet, hogy itt a farsang.. ez a szalagos fánkot jelentette, na ma neki is álltam és 1 kg lisztből készítettem, a fénykép az utolsó pillanatban készült a maradékról, vissza kell szoknom, hogy előbb fénykép, aztán jöhet a család..

Valahogy így teltek az elmúlt héten a napjaim..ha visszagondolok rá szinte elrepült ez a hét.