marisom

Számvetés..

Egy év eltelt.. születésnapos volt a blogom..

Nyitottam.. miért is.. csak .. megtetszett
Kedvem lelem a blog írásba.. igen..
Tetszik.. igen..
Élvezem.. igen..
Fogom továbbra is vezetni? Igen határozottan kijelenthetem..
Nem hezitálok? Nem

Határozottan állítom, tetszik.. szórakoztat..
Barátságok szövődnek, páran ismeretlenül is szívemhez nőttek..
Beköszönünk egymáshoz, nem kötelezően, de jólesően.. figyelünk.. a baráti körből, ha valaki nem jelentkezik.. hiányzik, visszavárjuk, ha nincs hír aggódunk, ez ismeretlenül is barátság.. úgy gondolom..

Ha valaki akar, csatlakozik.. nem zárjuk ki, nyitottak vagyunk.. és ha valaki kilép, nem erőltetjük.. ez kedves.. mindenki maga tudja mit is akar..

Ha csak szép napot, vagy jó éjt kívántok.. röviden jelzitek itt voltatok, ez jól esik, nem zavar, hogy csak ennyi és nem szólom meg, akkor is kedvelem és én is sokszor csak ezt teszem, csak ennyire volt időm.. jeleztem, jártam itt-ott..

Én gyakran rohanok, mert ilyen az életem, sok munkám, sokszor visszatart.. de ha nem is köszönök be, azért jöttök.. és pár szót írtok ez nagyon jól esik.. köszönöm

Kellemes egy év volt, ezt nem csak én alkottam magamnak.. Ti is hozzájárultatok, mint ahogy jeleztétek tudtátok, blog szülinap volt.. köszönöm jól esett!

Halihó! Sziasztok! Megjöttünk, erőtől duzzadva, feltöltve energiával, kellemesen elfáradva és még fokozhatnám.. ha röviden szeretném kifejezni, akkor csak annyit mondanék, nagyon jól éreztük magunkat.. Volt minden, ami az izületeknek kellett és jól esett, és persze volt minden mi szem szájnak ingere.. vagyis finomakat ettünk, ittunk... az idő is velünk volt.. kétszer esett, de akkor is este volt és pihi idő alatt..
Tegnap este érkeztünk, de annyira elfoglalt voltam, hogy nem jutottam a beköszönéshez, picikéim nagyon örültek, hogy megjöttünk.. ez nagyon jó érzés.. aki még nem tudja milyen érzés is ez, annak tiszta szívemből kívánom, legyen benne része.. aztán, meg mit is tagadjam, fáradt voltam, tegnap még volt egy kis kezelés, pancsizás, utazás.. olvastam, de már írni nem volt erőm..
Most élvezem a családot, az itthonlétet és teszem a munkámat, mosás, ilyenkor bőven akad, azt nem mondhatom, hogy sütni is fogok.. most még lebegek.. most csak ízlelgetem a házimunkát %smile%

Szép hétvégét, gyönyörűen süt a nap, élvezzük, amíg lehet !

Tervezgettük, megszerveztük, összecsomagoltam, remélem minden a helyén, beköszönök a blogba, kényelmesen reggelizünk és indulunk, megyünk, nem a hájainkat / mert nincs is / kenegetni, hanem a rozsdásodó ízületünket kényeztetni.
Megyünk a reumások Mekkájába.. Hajdúszoboszlóra.. megáztatjuk, mindenhol.. %smile%

Megyünk egy kis gyógyító hétköznapokra.. beülök nyakig a melegvízbe..

Minden jót, míg nem leszek, rosszat ne halljak senkiről, kellemes napjaitok legyenek, én úgy tervezem / remélem/ nekünk is az lesz, pénteken jövök, puszi Mindenkinek! %smile%

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős,
szél lábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Nem szeretem a férget, a férget ki kell irtani, a féreg undorító, a féreg elkerülendő, a féreg az féreg.. élővilágban a tápláléklánc egy része.. na de ha a féreg emberből van és abból is női fajta, az aztán tényleg rusnyaféreg.

Barátság volt / nem velem /, valahogy az okoskodását én nem bírtam.. mézes mázas arc mögött egy önmagát dicsfényben feltüntető, fontoskodó, mindenben belekotyogó, másokat pofátlanul megbántó féregről van szó.

Egyszerűen nem értem, miért kell egy kedves, mindenkivel udvarias embert / aki még barát is volt, mellesleg / ..miért kell féreg módra körbe rágni, kikezdeni.. beleharapni , majd kiköpni.. miért.. valahogy nem értem..

Szerencsére kevés ilyen fajta van, a férgese lepotyog, remélem egyszer ez is arra a sorsra jut.. habár a háját azt szereti kenegettetni, ezért nem fog megszűnni soha.. ez nem baj.. hisz meg se látja sok ember, de ő is békén hagyhatna olyan embereket akinek a nyomába sem léphet..

Boldog névnapot pici unokám!

Kenyerem most van a sütőbe, szemem majd leragad.. hogy lesz ebből filmnézés.. %wink% ülök a fotelba.. net is, tv is, mi lesz a vége, ki fog győzni.. az álom vagy a filmnézés?

Vagy megég a kenyerem? %smile% ha nem alszom el, akkor elmesélem..

Szép estét!

Már megint nem láttam a kedvenc filmem végét.. direkt a kenyérsütést akkora időzítettem, kenyér kész, én is.. aztán csak a reklámra ébredtem.. napok óta ez van.. bosszantó.. szomszédolni akartam, helyette aludni mentem, na ebből sem lesz pletyka..
Hideg van, 3 fok, már második reggel, gyönyörű csillagos az ég.. brr én a meleget nagyon szeretem, nyár 40 fok.. igaz sem volt..
Két nap és végérvényesen itt az ősz.. mutatja is magát rendesen.. ősznek a színeit szeretem..

Hétvége, de jó.. jövő hét a megérdemelt szabi.. trallala.. kövezés készül, na annyira még nem trallala.. de majd csak vége lesz..

Kellemes hétvégét, talán szép is lesz az idő.. ha nem, akkor meg mi szépítsük meg magunknak %smile%

Dolgozzatok, pihenjetek, rosszalkodjatok és jók is legyetek!

Van olyan éles határvonal, amikortól gyermekünk felelőssé válik tetteiért? Van olyan csodás pillanat, amikortól a szülők kívülálló megfigyelőként tekintenek gyermekük életére, és vállukat rándítják, hogy ez úgyis az ő életük" és nem éreznek semmit?

A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján állva vártam, hogy orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét. Azt kérdeztem, "Mikortól nem aggódunk?" A nővér azt válaszolta,
"Amikor már túl lesz a baleseten." Édesanyám csak némán mosolygott.

A harmincas éveimben egy osztályterem kis székén ülve azt hallgattam, hogy az egyik gyermekem folyamatos locsogásával hogyan zavarja meg az órát és közben hogyan lépdel a rendszámtábla-gyártó kisiparosi álma felé. A tanár mintha a gondolataimban olvasna mondta, "Ne izguljon, mindannyian átesnek ezen, később hátradőlhet, ellazulhat és élvezheti a társaságukat." Édesanyám ekkor is csak némán mosolygott.

A negyvenes éveimben rettenetes sokat vártam, hogy végre megcsörrenjen a telefon, hogy hazaérjen az autó és, hogy kinyíljon a bejárati ajtó. Egy barátomtól ezt hallottam, "Önmagukat keresik. Ne aggódj, néhány éven belül abbahagyhatod az aggódást. Felnőtté válnak." Az édesanyám csöndesen mosolygott.

50 évesen elegem lett a beteges, fáradt és védtelen énemből. Még mindig aggódtam a gyermekeim miatt, és ehhez hozzájött egy új ránc is. Nem tudtam eltüntetni. Az édesanyám csöndesen mosolygott. Továbbra is magamat okoltam a hibáikért, lesújtott az elégedetlenségük és lehangolt a csalódásuk.

Ismerőseim azt mondták, hogy amikor megházasodnak a gyermekeink akkor véget ér az aggódásunk és élhetjük a saját életünket. El szerettem volna hinni, de ilyenkor előjött bennem édesanyám szerető mosolya és egyre sűrűbben ismételt kérdése,

"Haloványnak látszol. Rendben vagy?
Hívj, amint hazaérsz. Rossz a hangulatod?"

Létezik, hogy a szülőket egy teljes életnyi aggódásra ítélték ? Az aggódást fáklyaként adjuk tovább, mely aztán bevilágítja az emberi gyengeség és az ismeretlentől való félelem útvonalát? Az aggódás átok vagy épphogy áldás, mely a magasrendű élőlénnyé tesz minket?

Az egyik gyermekem az utóbbi időkben aggódva esett nekem, hogy, "Hol jártál ? 3 napja hívlak és nem vetted fel. Aggódtam."
Boldogan mosolyogtam.
Megkapta a fáklyát.