marisom

Elszámolás mit is készítettem a héten, hogy gyűjtögettem a nincstelen téli napokra..

Sós uborka, barátnőm anyósának a receptje, a néni már sajnos nem él, de nagyon finom recept maradt fenn az utókor számára..

Pénteken folytattuk az országjáró turnét és elmentünk Komáromba strandolni, kellemes élménybe volt részünk, gyerekek is nagyon élvezték, az idő is kegyes volt hozzánk. Nagyon kellemes órákat töltöttünk ott, egy szépség hibája azért akadt, gyerekek kitalálták, hogy lángost kéne enni, na ez nagyon rossz ötlet volt, mert én még ilyen rossz lángost soha nem kóstoltam, na nem sokat ettem, iszonyatos volt, apás előre szólt, hogy rossz lesz.. de hát a gyerek az gyerek és épp lángos kellett.. ez volt ott a lángos megcsúfolása..

És van, akinek ízlik, sajnálni tudom azokat, mert nem ismerik az igazi finom lángost..

Ma csak téblábolás.. tesz vesz nap volt, talán kicsit mindenki fáradt volt, délután nagy szundi és szieszta a javából, még két nap van itthon ez nagyon jó, ma előre megfőztem az ebédet, tényleg pihis napokat szeretnék, hát meglátjuk.. még a tököt kell lereszelni, hűtőbe tenni, télre.

Ma ugyanazt tettük a cukkinival..és megint lehet ubit szedni, na ebből nem igazán lesz semmit tevős nap..

Kellemes, szép hétvégét Mindenkinek, aki erre jár és beleolvas a mindennapjaimba.

Legyen nagyon szép az ünnepünk!

Most ha azt írom, hogy fáradt vagyok akkor nem is jó kifejezés arra, amit érzek.
Terveztük és idén is megtettük, irány a Balaton, szép időt ígértek, az is volt, meleg a víz az is igaz, akkor mi is kell még, mi kelletünk a nap, víz és nyár imádatunkkal.
Újfent meghódítottuk a Balatont, és ő is minket, ezért most iszonyatos fáradt vagyok, mert én imádom a vizet, és ha bemegyek, akkor nem tudok elszakadni tőle és belevetem magamat simogató karjaiba és élvezkedem minden porcikámmal.. és időtlen időkig engedem magamat simogatni és az élvezet eredménye, a mozdulni sem bírok szindróma.. még nem is alhatok, mert készül a kenyerem..

Leápolom magamat, és ha kész a kenyér, zúgok is az ágyba..

Szép álmokat, jó éjszakát!

Aprajafalva is így csinálja már..

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Rohan az idő..

Nálunk nagy havazás van, a munkafrontján.. igyekszem mindennel kész lenni, aztán jön a megérdemelt pihenés, jön a kánikula, azt ki kell használni..
Befőzök, festek, mázolok és minden, mint karácsonykor, zajlik a felújítás szóval be vagyunk havazva.. csak havat nem kell lapátolni.. van helyette más..

Kellemes, szép napot, akinek nem, muszáj az ne dolgozzon sokat, mégis csak itt a nyár, itt a feltöltődés ideje, habár az aktív pihenés sem rossz.. azért mindenkit mindig elolvasok.. azért lesekszem..

esik.. hogy kicsit vidámak legyünk,ezt hoztam..

1969.-ben, a világ egy emberként figyelte az Apolló programot és a
Holdra szállást. Minden TV csatorna és adó a nagy eseményt közvetítette.
Neil Armstrong kilépett a Hold felszínére, majd elhangzott az azóta
már szállóigévé vált első mondata:
Kis lépés egy embernek, hatalmas
lépés az emberiségnek!

Majd néhány másodperc múlva mondott még valamit:

Sok szerencsét Mr. Gorsky!

Az eseményeket irányító földi személyzet ledöbbent, a kirendelt
elemzők
és megfigyelők pedig a szívükhöz kaptak! Ez vajon mi volt? Rivális űrtársasághoz üzent volna? Kódolt üzenet egy ellenséges megfigyelőnek?
Átnéztek minden adatot, nyilvántartást, de nem találtak semmit. Semmit!
Gorszky nevű ürhajós vagy ügynök nem szerepelt sehol!
Mikor az űrhajósok visszatértek a Földre, természetesen megvizsgálták,
meg hallgatták őket. Feltették a kérdést Armstrongnak, mi volt ez a
mondat, ki az Mr. Gorsky? Ő nem válaszolt. Számtalan sajtófórumon nyilatkoztak, feltették neki a kérdést, ami lázban tartotta az egész
világot: Mi volt ez a mondat, ki az a Mr. Gorsky? Armstrong nem
válaszolt,
csak vigyorgott.

1995.-ben egy riport alkalmával ismét előkerült a több mint
negyedszázados
kérdés, ki az a Mr. Gorsky?

Az újságíró legnagyobb döbbenetére Armstrong így felelt:

Mivel az érintettek már valószínüleg nem élnek, elmondhatja a
történetet.
Mr. Gorsky és a felesége a szomszédjukban éltek, gyerekkorában.
Idősödő, csendes kis házaspár voltak. Egyszer, mikor egy gyönyörű
tavaszi napon a haverjával baseballozott a kertben, a labda
véletlenül átrepült a Gorsky házaspár udvarába. Ő átmászott, hogy
visszahozza és e közben óhatatlanul, meghallotta, ahogy Mrs. Gorszky a férjével kiabál:

Orális szex? Orális szexet akarsz? Majd akkor lesz orális szex, ha a
szomszéd gyereke a Holdon sétál!

Ma utolsó nap a három hétből, azt jön a megérdemelt pihenés.. kemény volt, de elmúlt.
Nézem az időt, és elégedettem nyugtázom, de jó, hogy nem a megszokott időben mentünk nyaralni.. ilyenkor szoktunk nyaralni, de most, is mint tavaly nem valami fényes az idő, víz mellé azért kell a folyamatos jó meleg.. jól döntöttünk.
Ezer terv jövő hétre, azt mi valósul meg belőle, majd leírom..

Felénk elég borús az idő valami ilyet jósolnak mára.

Kellemes napot, azért vihar ne legyen!

Nasika vasárnapról..

A végzetes tévedés
Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni a kedvese születésnapjára, és mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes. Kedvese húga elkísérte őt a Nordstrom áruházba, és megvették a kesztyűt.
A húg bugyit vett magának. Csomagolás közben azonban az eladó összekeverte a ruhadarabokat és a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi. A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot és elküldte kedvesének a következő kísérőlevéllel együtt:
Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, mikor esténként találkozunk. Ha a húgod nem lett volna velem, a hosszú gombosat választottam volna, de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni. Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladóhölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt, és alig volt még koszos. Felpróbáltattam vele a tiédet és igazán jól nézett ki benne. Bárcsak ott lehetnék veled, hogy én adjam rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogják, mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el kicsit belefújni, mielőtt elteszed, mert a hordástól természetszerűleg kicsit nedves lesz. Gondolj csak arra, hányszor fogom megcsókolni az elkövetkezendő évben. Remélem pénteken is rajtad lesz. Szeretettel...
U.I.: A legutolsó divat szerint vissza kell hajtani, hogy kilátsszon egy kis szőr.

Emlékszel, amikor a boldog percek után még boldogabban vetted észre, hogy gyermeket vársz, emlékszel a mámorító érzésre, a reggeli rosszullétekre a várakozás izgalmas perceire, én emlékszem, emlékszem mindenre. Emlékszem az első percekre, az aggódásokra, az első mosolyra az első próbálkozó imbolygó lépésekre, majd a kedves kis szavakra, az óvodára, iskolára, a kritikákra és dicséretekre, amikor önállóan tette a dolgait, én emlékszem, sokszor aggódtam, féltettem, nem engedte, hogy beleszóljak, nem fogadta meg a tanácsokat, most sem fogadja, már felnőtt, már neki is vannak emlékei, már Ő is aggódik, és kritizál és dicsér, talán majd egyszer Ő is ezeket a gondolatokat veti papírra, ha kezembe kerül és elolvasom, akkor tudom majd, hogy Ő is azt érzi amit most én.
Te mire emlékszel? Vannak emlékeid?
Ha vannak, akkor, tartalmas szép az életed, még ha sokszor gond, öröm, vagy bánat is gyötör.

Emlékszel még, amikor először voltál szerelmes? Az első randi, az első csók, az első együttlét, az első igazán borzongató szeretkezés, ami néha-néha még ma is bevillan? Emlékszel az izgatottságra, amikor először vezettél autót? Amikor először tettél olyat, amivel sikert arattál, és mások felnéztek Rád? Amikor először tettél valami jót valakivel, csak úgy? És a csalódásokra is emlékszel? Amikor először törték össze a szíved? Emlékszel a fájdalmakra, a veszteség gyomorszorító érzésére? Amikor elkezdtél páncélt növeszteni, bizalmatlan lenni, óvatosan kihátrálni? Távol tartani magad, hogy ne sérülhess még egyszer úgy és annyira, mint akkor? Feltételekhez kötni a megnyílást, és szép kis listákat gyártani az ideálisról? Én emlékszem. És jó sokáig ültem a szépen berendezett, komfortos kis elefántcsont tornyomban, és nagyon meg voltam lepődve, hogy miért is vagyok egyedül. Kívül kerestem a hibát, pedig az már rég ott lakott velem a toronyban, a megoldással együtt. Aztán egyszer leóvatoskodtam a lépcsőn, szép csendben becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam világot látni. Összetéptem a listámat, és a darabjait a szélbe szórtam. Azóta is ballagok, néha egyedül, néha társakkal. Néha fúj a szél, és előfordul az is, hogy pocsolyába lépek, de tudom, hogy a nap mindig süt - ha máshol nem, hát a felhők felett. És már nem hiányzik az elefántcsont torony. Lehet, hogy ott biztonságosabb volt, de nem érte meg az árát.