marisom

A nőgyógyásznál
Mi, nők mindannyian tudjuk, mit jelent egy nőgyógyászati vizsgálatra való felkészülés. Testileg és lelkileg is különleges előkeszületeket igényel, beleértve a ruházat megfelelő kiválasztását és a szokásosnál is alaposabb tisztálkodást, nehogy valami kellemetlenség legyen. Az egyik magazin pályázatot irt ki nőknek a legcikisebb nőgyógyászati élményük megírására. Az 5000 dolláros fődíjat ez a pályamű vitte el:

"Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlelte a terepet, majd így szólt:
- Hűha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés... Nem tudtam, miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!

beköszönés helyett.. most csak ennyit

Jó reggelt, szép napot!

Most rohanok nagyon, valaki vagyok.. fontos ember.. nélkülem nem megy, azt mondták, hát akkor igyekszem, le ne maradjak..

Kellemesen, szépen teljen el a mai nap, este majd jövök, igyekszem haza is így rohanni..

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap, mint nap tanítottam neked: 0 Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft
- az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE."

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném ha megfelelnél - három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és...
- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.
Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem, épp ellenkezőleg...
- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán.
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Hideg, felhős, ma nem mosolyog a reggel.. huh, de hideg van 10 fok.. itt a tél..

Jó éjszakát!

Márai Sándor: Az emberi érzékenységről

Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha.

Müller Péter - Szeretetkönyv

Életünk során jönnek-mennek az emberek. Idegenekből lesznek a
barátaink,
élettársaink. Az a fiú, akinek a nevét sem tudtad valaha, a férjed
lesz, és
a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a
testedből bújt ki,
lesz majd a gyermeked, aki melletted nő fel, veled öregszik és
életed
főszereplője lesz.
Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted,
szereted,
dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod "szeretet" ő
jut
eszedbe.
De az élet színpadán nemcsak szaporodnak, csökkenek is a
szereplők.
Jönnek és mennek.
Fölbukkannak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltűnnek, ugyanott.
A
játéktéren csak a hiányuk marad. Hány idegen embernek mutatkoztál
be, akiből
aztán a sorstársad lett? Emlékszel, hol találkoztál először
azzal a
vadidegen lánnyal, aki később a feleséged lett? Mikor tudtad meg a
nevét?
Mikor dőlt el, hogy ezentúl vele, együtt?... Mikor szült
gyereket?... S a
gyerek, akinek nevet adtatok, mikor ment egyetemre? És mikor mondta ki
először, hogy ő is megnősül?... És mikor hagytad el a
hitvesedet?...Mikor
tudtad meg annak az idegen nőnek a nevét, akiért elhagytad őt?...
És mikor
vetted észre, hogy az asszony, akinek testéből előbújtál, s akire
valaha úgy
néztél, mint egy jóságos istennőre.... mikor vetted észre, hogy
az anyád
öregszik?.... ereje elszállt, alig tud már járni... Mikor
szembesültél azzal
a gondolattal, hogy többé nem láthatod?
Elmegy.
Jönnek és mennek...
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz:
önmagad.
Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.
Amikor arra gondolsz, hogy élsz, nem azt mondod, hogy "jé, itt élet
van!" -hanem azt, hogy "én élek!".
"Én vagyok!"
Létélmény nélkül nincs "én".
"Vanás" nincs -csak "én vagyok" van.
Amikor az "Én vagyok!" tudatában kinézel magadból, s látod, hogy
körülötted
bogarak mászkálnak, rózsa nyílik, madarak énekelnek, az utcán
járókelők
nyüzsögnek, és a szomszédasszony tereget, azt mondod, hogy "Élet
van
körülöttem!"
Látod, hogy élnek.
S megfeledkezel arról, hogy -az eszmélés különböző színvonalán
-belülről
mindegyik azt tapasztalja, hogy "én vagyok".
A bogár, ha üldözöd, menekülni kezd, a rózsa a külvilág
ingereire finoman
válaszol, mert az "én vagyok" mindenkiben védi magát. Minden madár
önmagáról
énekel. "Én vagyok!" -üzeni a madárfütty. Egy erdőben sok ezer
"én vagyok"
csiripel. És minden járókelőben az "én vagyok" élménye él: "
én megyek, én
kések, az én lábam fáj a cipőben". A szomszédasszonyban egy "én
vagyok"
tereget.
Ne hidd, hogy az "én vagyok" csak benned él és a többiek úgy
működnek
körülötted, mint a távirányítású játékautók, melyeket egy
"Életnek" nevezett
láthatatlan központ vezérel.
Mindannyian külön világ vagyunk.
Amikor azt kérdezték Istentől, "Ki vagy te?", azt felelte: "Én
vagyok."
Ez azt jelenti, hogy az élet nem más, mint önmagam tudatában
lenni."